Az én és a világ sorozat valahol mindig az adott pillanat világba vetettség érzését fogalmazza újra és újra. Számomra a festés egy folyamat. A pillanatrajzokból indultam, ahol egyszerűen csak leskicceltem az adott pillanatok abszurditását. Ma már keveset, vagy legalábbis ritkán rajzolok. A pillanatrajzok mögött valójában a teremtés, a kreálás, az alkotás elutasítása volt az egyik legfontosabb mozzanat számomra. Nem voltam hajlandó teremteni. Csak és kizárólag a valóságban megtörtént, megélt helyzetek mimézise, megfeleltetése volt szempontom. A pillanatok abszurditásának kiragadásával, a szemlélő, a pillanatokra vadászó, a jelenben a háttérben jegyzetelő krónikás szereppel tudtam azonosulni, elutasítva az új alkotások teremtésével járó, számomra, akkor, végtelenül ijesztő felelősséget.
Az én és a világ sorozat egy hosszú párbeszédem Szabó Lőrinccel.
A sorozat darabjaiban próbálom a legelemibb érzetig egyszerűsíteni a sokszor az átláthatóság ígéretével sem kecsegtető életszakaszokban megélteket.
Ez a munkám az egyneműség érzetét kelti fel, az elmúlt pár gyászfolyamatainak a végét is jelzi számomra.
40×30 cm, vegyestechnika, feszített vászon, 2023.