egy meg nem valósult terv
A 2006-os tüntetések után azt éreztem, hogy nem jó irányba haladnak itthon a dolgok. Szomorúságot éreztem, hogy az emberek nem tudják megbeszélni, kibeszélni a véleményeiket és szerettem volna a magam eszközeivel tenni azért, hogy fejlődhessen a vitakultúra.
Erre a legjobb eszköznek a Szólásszabadság-szobor felállítása tűnt, ami lehetőséget tudott volna biztosítani arra, hogy más nézeteket képviselő emberek személyesen vitathassák meg a véleményeiket, illetve tiszteletteli emlékköve lehetett volna azoknak, akik akár az életüket áldozták a szólás szabadságáért a történelem során.
Sajnos az akkori városvezetés miatt ez a projekt nem valósulhatott meg.
A szobor fontos állomása a művészi pályámnak, mégis sokszor kifelejtem az önéletrajzomból, annyira elszomorító tapasztalatokra tettem szert általa, melyekről nem fogok nyilvánosság előtt beszélni.
Mindenesetre ma mégis arra jutottam, hogy legalább jelzésként szerepelnie kell ezen az oldalon, hisz egy név nélkül megjelent cikk felhívta a Mandíner olvasóinak a figyelmét arra, hogy kormánykritikus hangom van. Jelezném számukra, hogy valóban, és régebb óta, mint gondolnák. Illetve szeretném megjegyezni, hogy Fekete Angelika és nem Angéla a nevem.